Szokásos nap...Vagy még sem?

A szokásos nap.. A szokásos reggel 6:30. Reflex szerűen lecsaptam az órát,mikor az álom világomból felébresztett. Az ablak felé vetettem szemeim,és örömmel teltem el,mert a reggeli sugarak beragyogtak. Megdörzsöltem szemeim,nyújtózkodtam egyet,majd nagy nehezen kivánszorogtam a fürdőbe. Összekötöttem hajam,arcot mostam,majd pár percig magamat bámultam a tükörben. Éreztem,hogy ez a mai nap más lesz,mint a többi. Lementem,anyukám már reggelimet asztalon hagyva ,elment dolgozni. Így hát magányosan leültem és reggelizni kezdtem,de ekkor rápillantottam az órára,és már 7:15 volt. Siettem fel a szobámba,felöltöztem és rohantam a suliba. Még a kapuba utolértem barátnőmet Esztert. -Merre voltál?- kérdezi nagy szemekkel. -Elaludtam..-mondtam,de furcsa előérzetem volt. Mintha figyelne valaki.... De ügyet se vetve rá Eszterrel mentem a tanterembe. Mikor a tanár bejött,kijelentette,hogy új diák érkezett. Ekkor valami belém nyílalt.. Lehet ez lesz az a változás,amit éreztem reggel?... Bejött egy helyes,erős testalkatú,fekete hajú, kék szemű fiú. Próbáltam magam féken tartani, el ne olvadjak a látványától, így csak mosolyogtam rá. A mellettem lévő padsorba ült, majd nem leghátul,és éreztem gyönyörű szemeinek lézereit,ahogy engem sebeznek. Így hátra néztem,majd rám mosolygott amitől én is elmosolyodtam. Mikor csöngettek, a terem után kicsit tovább megállított. -Szia! -mondta gyönyörű mosollyal az arcán. -Szia.. -mondtam halkan hisz alig bírtam megszólalni zavaromban. -Lenne kedved délután együtt tanulni?-kérdezte. -Persze. -mondtam mosolyogva, majd puszit nyomott arcomra,derekamat megfogva,és elment. Ekkor ,mintha angyal csókolt volna arcon,úgy éreztem magam. Eszter mindvégig figyelt engem,és nagy mosollyal jött oda hozzám. -Hmmmm..-mosolygott huncutul . -Mi az?-kérdeztem nevetve. -Semmi....MIT MONDOTT?-elkezdett kérdőre vonni,közben nevetett.-Délután átjön..- mondtam sikítva,így a folyosón mindenki rám vetette szemeit. Ekkor elpirultam,de tovább nevettem. Ezután elváltam Esztertől,és indultam haza,majd készültem a nagy délutánra...