A várva várt délután

Haza értem senki nem volt még otthon. Csak arra a fiúra tudtam gondolni. A nevét sem tudom. Miért pont engem vett észre? Egy csomó kérdés tátongott bennem. Ebédeltem,rendet raktam,hajat mostam,sminkeltem,de csak annyira,hogy épp látszódjon. Előkészítettem a könyveimet,bár reméltem,hogy nem azért jön,de sose lehet tudni. Ekkor kopogtattak. Hirtelen belső pánikba estem,alig mertem ajtót nyitni. Lassan kinyitottam,széles mosollyal. Látom,hogy ő az,alig bírtam megszólalni. -Szia!-mondtam mosolyogva,és egyben zavar ült a fejemben. -Szia. -mondta azzal a gyönyörű mosolyával. -Gyere be!-mikor bejött,el sem hittem,hogy tényleg itt van.-Még a nevedet sem tudom.-mondtam zavaromban,de mosolyogtam.. De egyszerűen csak mosolyogni tudtam rá.-Krisztián.-mondta azzal a gyönyörű mosolyával. -És mi vett rá,hogy pont velem tanulj?-kérdeztem kicsit gyanakvóan. -Nagyon színpatikus voltál számomra,és mindenek felett láttam,hogy rád lehet számítani.-mondta ,és egyre közelebb jött hozzám én meg csak pirultam,pirultam és pirultam.-Te egy pillantásból kiszúrod,hogy ki színpatikus ki nem?-kérdeztem nevetve.-Rólad könnyű volt eldöntenem.Egyedül élsz?-kérdezte.-Nem,anyum dolgozik még,majd nem sokára jön haza.-mondtam a kanapéra ülve. -És tényleg szeretnél tanulni,vagy ismerkedni szeretnél?-leült mellém és megéreztem illatát. Alig tudtam valamit kinyögni. -Inkább ismerkednék.-mondtam mosolyogva,közben illatától olvadoztam.-Bármi érdekel,válaszolok!-mondta és elkezdtünk órákig beszélgetni. Megismertem,és elmondhatom,hogy igen,róla mindent tudok,és gátlások nélkül beszélhetek. 7 óra fele lehetett,mikor mondta,hogy mennie kell.4 órát beszélgettünk, észre sem vettem,hogy eltelt az idő. Kikísértem az ajtóba,majd vártam,hátha tesz valamit,amivel még jobban megfog,már ha lehetséges. És igen! Lehetséges volt ,mert mikor kikísértem az ajtóban álltunk.-Örülök,hogy veled tölthettem a délutánt.-mondta kicsit elpirulva de mosolyogva.-Én is,nagyon!-mondtam mosolyogva. És ekkor közelebb jött ,megfogta derekam,másik kezével arcomat,és megcsókolt. -Jó éjszakát. -mondta szemembe nézve. -Neked is!-széles mosollyal válaszoltam. Mikor elment,én bejöttem,az ajtónak támaszkodtam és csak mosolyogni tudtam. Majd lefeküdtem és egész éjjel rajta járt az eszem.Nagyon boldog voltam. Elakartam aludni mi hamarabb,hogy holnap legyen,majd éjfél fele így is tettem.