Másnap délelőtt

Reggel 6:30. Egész éjjel forgolódtam, alig aludtam valamit, csak Krisztián járt a fejemben. Felkeltem fogat,hajat,arcot mostam, szépen felöltöztem,reggeliztem és elindultam az iskolában. Vártam mikor toppan elém Krisztián. Útközben legjobb barátnőmmel, Eszterrel találkoztam. -Szia!-mondta széles,huncut mosolyával.-Szia .-mondtam nagy vigyorral arcomon,amit már régen látott.-Mi történt tegnap "tanulás" közben,avagy helyett?-mondja nevetve.-Annyit beszélgettünk..Megismertem,és beleszerettem! A tegnapi délután az egyik legszebb délutánom volt! És egy csókot kaptam tőle búcsúzóként.-mondtam kicsit elpirulva.Nagy szemeket meresztett Eszter,aztán széles vigyorra váltott,miközben elmeséltem mindent neki. Elvégre neki mindent elmondhatok,és el is fogok. -Még én is szerelmes lettem belé!-mondta nevetve,és tudtam,hogy csak kötözködés képen mondta ezt. Lassan beértünk a suliba. Szerte szét néztem, megtalálom-e,és mikor hátra fordultam, majd vissza ott állt előttem Krisztián, a megszokott gyönyörű mosolyával. Eszter huncutul rám vigyorgott , majd ezt mondta :-Jól van nekem mennem kell,majd beszélünk. Szia!-ez alatt egy hatalmas puszit nyomott az arcomra. -Szia!-mondtam mosolyogva,majd teljes figyelmemet Krisztián töltötte be. -Hogy aludtál?-kérdezte, majd kezeit arcomra téve megcsókolt. Már megint zavarban voltam! Ez normális így?-Jól. És te?-mosolyogtam, majd átöleltem. Ő is átkarolt,majd úgy mentünk be az iskolába.-Jól,nagyon is! Főleg,hogy veled lehettem délután!-mosolygott. Beértünk a suliba,most mellém ült le. Minden osztálytársam sugdolózott és összenézett,mikor Krisztiánnal mentem be az órára. Leültünk,majd most erőt vettem magamon,és én csókoltam meg, aminek látszott,hogy nagyon örült. Egész órán leveleztünk,beszélgettünk. Majd a nap végén mondta,hogy délután átjön, majd lesmárolt. Őszintén szólva,majd kiugrottam a bőrömből! Haza értem,és megint következett az unalmas várakozás.

A várva várt délután

Haza értem senki nem volt még otthon. Csak arra a fiúra tudtam gondolni. A nevét sem tudom. Miért pont engem vett észre? Egy csomó kérdés tátongott bennem. Ebédeltem,rendet raktam,hajat mostam,sminkeltem,de csak annyira,hogy épp látszódjon. Előkészítettem a könyveimet,bár reméltem,hogy nem azért jön,de sose lehet tudni. Ekkor kopogtattak. Hirtelen belső pánikba estem,alig mertem ajtót nyitni. Lassan kinyitottam,széles mosollyal. Látom,hogy ő az,alig bírtam megszólalni. -Szia!-mondtam mosolyogva,és egyben zavar ült a fejemben. -Szia. -mondta azzal a gyönyörű mosolyával. -Gyere be!-mikor bejött,el sem hittem,hogy tényleg itt van.-Még a nevedet sem tudom.-mondtam zavaromban,de mosolyogtam.. De egyszerűen csak mosolyogni tudtam rá.-Krisztián.-mondta azzal a gyönyörű mosolyával. -És mi vett rá,hogy pont velem tanulj?-kérdeztem kicsit gyanakvóan. -Nagyon színpatikus voltál számomra,és mindenek felett láttam,hogy rád lehet számítani.-mondta ,és egyre közelebb jött hozzám én meg csak pirultam,pirultam és pirultam.-Te egy pillantásból kiszúrod,hogy ki színpatikus ki nem?-kérdeztem nevetve.-Rólad könnyű volt eldöntenem.Egyedül élsz?-kérdezte.-Nem,anyum dolgozik még,majd nem sokára jön haza.-mondtam a kanapéra ülve. -És tényleg szeretnél tanulni,vagy ismerkedni szeretnél?-leült mellém és megéreztem illatát. Alig tudtam valamit kinyögni. -Inkább ismerkednék.-mondtam mosolyogva,közben illatától olvadoztam.-Bármi érdekel,válaszolok!-mondta és elkezdtünk órákig beszélgetni. Megismertem,és elmondhatom,hogy igen,róla mindent tudok,és gátlások nélkül beszélhetek. 7 óra fele lehetett,mikor mondta,hogy mennie kell.4 órát beszélgettünk, észre sem vettem,hogy eltelt az idő. Kikísértem az ajtóba,majd vártam,hátha tesz valamit,amivel még jobban megfog,már ha lehetséges. És igen! Lehetséges volt ,mert mikor kikísértem az ajtóban álltunk.-Örülök,hogy veled tölthettem a délutánt.-mondta kicsit elpirulva de mosolyogva.-Én is,nagyon!-mondtam mosolyogva. És ekkor közelebb jött ,megfogta derekam,másik kezével arcomat,és megcsókolt. -Jó éjszakát. -mondta szemembe nézve. -Neked is!-széles mosollyal válaszoltam. Mikor elment,én bejöttem,az ajtónak támaszkodtam és csak mosolyogni tudtam. Majd lefeküdtem és egész éjjel rajta járt az eszem.Nagyon boldog voltam. Elakartam aludni mi hamarabb,hogy holnap legyen,majd éjfél fele így is tettem.

Szokásos nap...Vagy még sem?

A szokásos nap.. A szokásos reggel 6:30. Reflex szerűen lecsaptam az órát,mikor az álom világomból felébresztett. Az ablak felé vetettem szemeim,és örömmel teltem el,mert a reggeli sugarak beragyogtak. Megdörzsöltem szemeim,nyújtózkodtam egyet,majd nagy nehezen kivánszorogtam a fürdőbe. Összekötöttem hajam,arcot mostam,majd pár percig magamat bámultam a tükörben. Éreztem,hogy ez a mai nap más lesz,mint a többi. Lementem,anyukám már reggelimet asztalon hagyva ,elment dolgozni. Így hát magányosan leültem és reggelizni kezdtem,de ekkor rápillantottam az órára,és már 7:15 volt. Siettem fel a szobámba,felöltöztem és rohantam a suliba. Még a kapuba utolértem barátnőmet Esztert. -Merre voltál?- kérdezi nagy szemekkel. -Elaludtam..-mondtam,de furcsa előérzetem volt. Mintha figyelne valaki.... De ügyet se vetve rá Eszterrel mentem a tanterembe. Mikor a tanár bejött,kijelentette,hogy új diák érkezett. Ekkor valami belém nyílalt.. Lehet ez lesz az a változás,amit éreztem reggel?... Bejött egy helyes,erős testalkatú,fekete hajú, kék szemű fiú. Próbáltam magam féken tartani, el ne olvadjak a látványától, így csak mosolyogtam rá. A mellettem lévő padsorba ült, majd nem leghátul,és éreztem gyönyörű szemeinek lézereit,ahogy engem sebeznek. Így hátra néztem,majd rám mosolygott amitől én is elmosolyodtam. Mikor csöngettek, a terem után kicsit tovább megállított. -Szia! -mondta gyönyörű mosollyal az arcán. -Szia.. -mondtam halkan hisz alig bírtam megszólalni zavaromban. -Lenne kedved délután együtt tanulni?-kérdezte. -Persze. -mondtam mosolyogva, majd puszit nyomott arcomra,derekamat megfogva,és elment. Ekkor ,mintha angyal csókolt volna arcon,úgy éreztem magam. Eszter mindvégig figyelt engem,és nagy mosollyal jött oda hozzám. -Hmmmm..-mosolygott huncutul . -Mi az?-kérdeztem nevetve. -Semmi....MIT MONDOTT?-elkezdett kérdőre vonni,közben nevetett.-Délután átjön..- mondtam sikítva,így a folyosón mindenki rám vetette szemeit. Ekkor elpirultam,de tovább nevettem. Ezután elváltam Esztertől,és indultam haza,majd készültem a nagy délutánra...